Újra itt

Hamarosan itt a szeptember, ami nálam mindig az iskolakezdésről szól-szólt és inkább stresszes, új helyzetekhez való igazodásról, beilleszkedésről és az ezzel járó valaminek a végére pontot teszünk nyissunk az újra sürgető érzéséről. Mostanság - egy pár éve - azért már nem csak erre és nem csak ennyire erre tudok ilyenkor koncentrálni. A mozgás, a futás valószínűleg közrejátszott ennek az érzésnek, benyomásnak a változásában. Persze nem akarok mindent a mozgásra fogni, vagy a futásra. Az elmúlt hónap során amúgy sem vittem túlzásba semmilyen testmozgást. Ennek megfelelően nem is nézelődtem "inspiráció" után. Most is azt gondolom, amit a motivációnál is írtam, hogyha belső tűz nincs, vagy belső hajtóerő, akkor kívülről befelé haladni nem mindig lehetséges. Előfordulhat, hogy valami vagy valaki meghozza azt a lángot ami viszonylag folyamatosan képes táplálni a belső motivációt, de ez ritkán adódik. Az elmúlt hónapok összegzése...Súlyban sikerült bekukkantanom 80 kg alá, ilyen még sosem történt velem azóta, amióta "feljövőben" voltam. Azt mostmár tapasztalatból én is elmondhatom, hogy gyarapítani a kövek számát könnyebb, mint megszabadulni tőlük. Ez az állapot sajnos kérészéletű volt, 79,5 kg gyorsan búcsút mondott, de...valahogy ez most elengedhetős volt. Gyarapítani tudtam az éremkollekciómat egy 10 km-es K&H futóest medállal. Valamint cipőt is kellett cserélnem, mert az amúgy nem régen vásárolt és a megszokott márka helyett vásárolt, új, márciusi futócipöm sarka hamar megadta magát. A cserére egy hetet vártam és elhoztam két olyan cipőt, ami még mindig nem az igazi, viszont egyikük inkább terepre, másikuk inkább aszfaltra való és szükség esetén legalább van váltócipőm. A megszokott márkához pont azért ragaszkodtam volna, mert a sarokrész kiképzése a meglévő - de fájdalommentes, hála az egykori gyengített sugárkezelésnek -sarkanyúm ezt a cipőt tolerálta a legjobban. Szóval mozgok, de már a meglévő hiányosságaimat pontosabban feltérképezve sem tűnik egyszerűbbnek ez a maraton.