Egy maraton története

 Tegnapelőtt elkezdtem egy 5 km-es edzéstervet. A cél nem időtartamon belül teljesíteni, hanem a súlycsökkentő programom része, amit a maraton érdekében fontos megtennem. Nem mindegy ugyanis, hogy 86 vagy 70-75 kg-val csapódik  a lábam minden egyes lépésnél a földbe. A 70-75 kg sem kevés,  mégsem tűnik megvalósíthatatlannak. A tegnapi program 20 perc kettes zónában történő séta/futás majd 5-6 perc levezetés és végül nyújtás. Jó - gondoltam - nekem ez szintfelmérésnek épp megteszi a jelenlegi helyzetben, lássuk merre és honnan lehet mocorogni. Tegnap már három zónát ölelt fel az edzés, amolyan mini fokozó 3x6 percben, és a végén levezetés a szokásos nyújtással.  A cipőm a beletett kilométerek alapján már csereszabatos, de...ezek a kilométerek egy másik cipővel felváltva jöttek össze. Tehát két cipő közös munkája az összeredmény. 

Nemrég eljutottam a város egy másik szegletébe, az északi régióba egy futókörre, ahol már jártam, de ennyire tervezetten még sosem. Szerettem volna menni már máskor is, többször is, a lehetőségeim azonban több szempontból korlátozottak voltak. Furán hangozhat, nekem ide kompromisszumokat kötve sikerül eljutnom, főleg mert a családból egyedül én futok és a hat éve tartó cseppet sem sima úton, amiket ezzel a sporttal kapcsolatban bejártam-bejárok nem mindig voltak zökkenőmentesek. Most itt volt a kínálkozó alkalom és azonnal éltem vele. A pálya 4,2 km hosszú (salala 🙂) erdős, hepe-hupás talaj, utoljára tavaly augusztusban jártam arrafelé, akkor mondhatni...három kört futottam.  Viszont azok a körök nem voltak teljesek és igaziak. Miután anyu meghalt márciusban - akkor futottam az utolsó félmaratonomat - nyolc hónapig mindenféle mozgásformával leálltam. Nem hiányzott és csodálkoztam, hogy miként lehetséges ez a változás, hisz voltak időszakok - főleg kezdetben - amikor napi szinten k...

 Nem rendelkeztem semmilyen aktív sportos múlttal. Nem mozogtam sportos formában semmivel sem többet, mint amennyit az általános iskolai vagy kozépiskolai tornaórák során mozogtunk, nem is nagyon állt szándékomban ennél több sportot űzni.  A futással kapcsolatos első élményem a középiskolai Cooper tesztekhez kötődik és egy váltófusásos versenyen való részvételhez, amit valódi rekortánon futottunk, de ezzel ki is merül minden, ami ehhez a sporthoz köthetne a múltban. Volt viszont egy mozgásforma, ami már akkor felkeltette az érdeklődésemet és elég érdekes volt ahhoz, hogy kipróbáljam általa egy rövid időre a húsmentes időszakot.  A jógáról már akkoriban is sokat lehetett olvasni. Tetszett a benne rejlő rugalmasság, hajlékonyság és erő mindezt megfontolt mozdulatok sorozatával, meghatározott sorrendben végrehajtva és a megfelelő légzéssel kombinálva. De a jóga ennél sokkal több! Ez az időszak sem tartott sokáig, majd aztán hosszú évekre, a ritka túrázásokat leszámítva, spor...

 Nagyon rég jártam már ezen a felületen. Nehéz is megszólalnom, pedig az írás elsőre könnyed lehetőségnek tűnt. Nem tudtam, honnan induljak, honnan kezdjem.  Aztán arra gondoltam, hogy az a legjobb kiindulópont, ahol most állok, ahol most vagyok, ahol most tartok. Ezt természetesen nemcsak a futásra értem, hanem úgy egyáltalán az életre és benne a futásra. Nem egyszerű erről beszélni, mert egyrészt a téma unos-untalan felbukkan a neten, a közösségi felületeken, másrészt hat év külső, de főleg belső történéseit átadni abban a formában, ahogy én valójában érzem szinte lehetetlen, de...azért valamiért mégis itt vagyok. : )  Ez a valami pedig nem más, minthogy szeretnék futni egy maratont. Egy olyan maratont, ami a lehető legközelebb áll ahhoz, ahogy én képzelem, én szeretném. Sok lemondással jár, azt már most tudni és nem is lesz könnyű, de itt vagyok, készen állok.