Egy maraton története

22 km,685M+ a teljes titulusa ennek a távnak, amire még tavaly ősszel neveztem. Ez a nevezés nem a jól átgondoltak közzé, hanem a "hű de nagyon szeretnék egy ilyen versenyen résztvenni" kategóriába tartozó események közé tartozik nálam. Veszélyes kategória! A versenyről sok-sok évvel ezelőtt hallottam és olvastam először akkor még nagyon felszínesen. Már akkor is tetszett, bár nem nagyon tudtam, hogy miként is vehetnék részt egy ilyenen, hisz távban futottam már nem egyszer 20km felett, de szintekben nem jellemző az ekkora mértékű magasság. Nem ilyen környezetben lakom, a futásaim zöme inkább sík és lankás terepen történik s mostanában sok közöttük az aszfalt. A Terepfutás oldaltól jövő hírleveleknek azonban nem bírtam ellenállni és az UTH távjaira invitáló nevezések közül választottam ki amolyan "egyszeri ejtőernyős" módjára a Twin Peaks Trailt. Mi bajom lehet? A szinteket valamiért figyelmen kívűl hagytam továbbra is a táv volt az, amiért azt gondoltam, hogy érdem...

Hamarosan itt a szeptember, ami nálam mindig az iskolakezdésről szól-szólt és inkább stresszes, új helyzetekhez való igazodásról, beilleszkedésről és az ezzel járó valaminek a végére pontot teszünk nyissunk az újra sürgető érzéséről. Mostanság - egy pár éve - azért már nem csak erre és nem csak ennyire erre tudok ilyenkor koncentrálni. A mozgás, a futás valószínűleg közrejátszott ennek az érzésnek, benyomásnak a változásában. Persze nem akarok mindent a mozgásra fogni, vagy a futásra. Az elmúlt hónap során amúgy sem vittem túlzásba semmilyen testmozgást. Ennek megfelelően nem is nézelődtem "inspiráció" után. Most is azt gondolom, amit a motivációnál is írtam, hogyha belső tűz nincs, vagy belső hajtóerő, akkor kívülről befelé haladni nem mindig lehetséges. Előfordulhat, hogy valami vagy valaki meghozza azt a lángot ami viszonylag folyamatosan képes táplálni a belső motivációt, de ez ritkán adódik. Az elmúlt hónapok összegzése...Súlyban sikerült bekukkantanom 80 kg alá, ilyen ...

Ha valaki megkérdezné, akkor kettő vagy négy, de akár hat éve is sok mindent tudtam volna mondani, hogy mi oka lehet lefutni egy ekkora távot. Negyvenkilenc évesen azonban már csendesebb tüzek mozgatnak és válogatósabb lettem motiváció terén.  Motivál a családom. A gyerekeim. A hely ahonnan származom. Az aki vagyok vagy aki lehetek még. Az önmegismerés, önismeret.  Vagy egy régen elkezdett hímzés, amit befejezhetek. Amint látom ahogy alakul, ahogy épül-szépül. S nem egyszerre lesz kihímezve, kiikszelve, hanem apránként lassan áll össze. Kockáról kockára, néha visszabontva vagy épp sehogy sem haladva. Pont úgy ahogy egy maratoni felkészülés is.  Nem mindig rózsaszín ködben történik az utazás.  Gyerekként futva mentem mindenhová - kivéve az iskolát - később ez jelentősen megváltozott. A mozgás örömét újrafelfedezni viszont mindig egy új rácsodálkozás. Amikor nehezebben megy akkor mindig bíztatom magam, hogy kisebb célokat érjek el és aztán fokozatosan talán...

...nem is olyan könnyű.  Az 5 km-es edzéstervet, nem egy az egyben követve tegnap reggel elmentem  kocogni. A család még aludt. Odakint mínuszok röpködnek, köddel és szürkeséggel tarkítva. Indulás előtt ráálltam a mérlegre, 84 kg-ot mutatott. Tavaly november elején 90 kg-ról indultam a cél pedig 70 kg környéke, ami jövő év tavasza környékére várható. Abban az esetben ha tudom tartani az ütemtervet. Havi egy, másfél kilóval számolva.  A mérleget gyorsan félretettem és elindultam futni. Az edzésterv nagyon alacsony zónában történő kocogást írt elő 40 percen keresztül. Ne feledjük ez 5 km-es edzésterv, ami a "ha rövid akkor gyors" kategóriába tartozik. Ez az ideális futóra vonatkozik és nem a szabálytalan alkatúra, a magam nyelvére fordítva én ezt egy viszonylag alacsony pulzustartományra korlátozva és hosszabb időre nyújtva szerettem volna megoldani. Ez most csak részben sikerült, mert itt-ott amott bele-beleszaladtam. Mert öröm volt. Szeretek hidegben futni. Nem is olyan r...

 Tegnapelőtt elkezdtem egy 5 km-es edzéstervet. A cél nem időtartamon belül teljesíteni, hanem a súlycsökkentő programom része, amit a maraton érdekében fontos megtennem. Nem mindegy ugyanis, hogy 86 vagy 70-75 kg-val csapódik  a lábam minden egyes lépésnél a földbe. A 70-75 kg sem kevés,  mégsem tűnik megvalósíthatatlannak. A tegnapi program 20 perc kettes zónában történő séta/futás majd 5-6 perc levezetés és végül nyújtás. Jó - gondoltam - nekem ez szintfelmérésnek épp megteszi a jelenlegi helyzetben, lássuk merre és honnan lehet mocorogni. Tegnap már három zónát ölelt fel az edzés, amolyan mini fokozó 3x6 percben, és a végén levezetés a szokásos nyújtással.  A cipőm a beletett kilométerek alapján már csereszabatos, de...ezek a kilométerek egy másik cipővel felváltva jöttek össze. Tehát két cipő közös munkája az összeredmény. 

Nemrég eljutottam a város egy másik szegletébe, az északi régióba egy futókörre, ahol már jártam, de ennyire tervezetten még sosem. Szerettem volna menni már máskor is, többször is, a lehetőségeim azonban több szempontból korlátozottak voltak. Furán hangozhat, nekem ide kompromisszumokat kötve sikerül eljutnom, főleg mert a családból egyedül én futok és a hat éve tartó cseppet sem sima úton, amiket ezzel a sporttal kapcsolatban bejártam-bejárok nem mindig voltak zökkenőmentesek. Most itt volt a kínálkozó alkalom és azonnal éltem vele. A pálya 4,2 km hosszú (salala 🙂) erdős, hepe-hupás talaj, utoljára tavaly augusztusban jártam arrafelé, akkor mondhatni...három kört futottam.  Viszont azok a körök nem voltak teljesek és igaziak. Miután anyu meghalt márciusban - akkor futottam az utolsó félmaratonomat - nyolc hónapig mindenféle mozgásformával leálltam. Nem hiányzott és csodálkoztam, hogy miként lehetséges ez a változás, hisz voltak időszakok - főleg kezdetben - amikor napi szinten k...