Ahol tartok...

Nemrég eljutottam a város egy másik szegletébe, az északi régióba egy futókörre, ahol már jártam, de ennyire tervezetten még sosem. Szerettem volna menni már máskor is, többször is, a lehetőségeim azonban több szempontból korlátozottak voltak. Furán hangozhat, nekem ide kompromisszumokat kötve sikerül eljutnom, főleg mert a családból egyedül én futok és a hat éve tartó cseppet sem sima úton, amiket ezzel a sporttal kapcsolatban bejártam-bejárok nem mindig voltak zökkenőmentesek. Most itt volt a kínálkozó alkalom és azonnal éltem vele. A pálya 4,2 km hosszú (salala 🙂) erdős, hepe-hupás talaj, utoljára tavaly augusztusban jártam arrafelé, akkor mondhatni...három kört futottam. 

Viszont azok a körök nem voltak teljesek és igaziak. Miután anyu meghalt márciusban - akkor futottam az utolsó félmaratonomat - nyolc hónapig mindenféle mozgásformával leálltam. Nem hiányzott és csodálkoztam, hogy miként lehetséges ez a változás, hisz voltak időszakok - főleg kezdetben - amikor napi szinten kocogtam. Azt hiszem, kellett a pihenő. A nyolc hónap gyorsan eltelt, és az előtte megszerzett edzettség is a kontúrjaimmal együtt, amik ugyan nagyon halványak voltak, de mégiscsak a mozgás által szerzett kontúrok voltak. Nem úgy álltam le márciusban, hogy én aztán soha többet nem kocogok, egyáltalán nem. Tudtam, hogy folytatni fogom, a kérdés az volt, hogy mikor. Mélás futói edzettségemből egy humoros fotó zökkentett ki, amit egy szintén futó ismerősöm küldött és a nagy futóversenyek szervezésével és lebonyolításával foglalkozó régmúltra visszatekintő iroda szervezésében zajlott versenyen készült. 

A képen két szárnynélküli puttót kergetek, akik az egekig ugranak, mögöttük poroszkálok én, aki szintén szárnynélküli és földhözragadt. 

Ezzel a képpel sikerült felbégázni a bennem szunnyadó futót és újból nekikezdtem egy edzésterv nélküli, poroszkálgatós, erősítgetős, jógázgatós, mozgósabb időszaknak, egyelőre kevesebb futással. 

Decemberben kaptam meghívót az északi futókörről, nem tudtam menni. A januári meghívást már elfogadtam és a regisztrációt követően igyekeztem picit útrakészebben menni. Eljutottam, megcsináltam a három kört és nagyon örülök neki. Már sokkal korábban kellett volna, mert mindent idejében jó csinálni és ahogy a lehetőségek engedik. 

Kétheti rendszerességgel igyekszem ide írni. Egyelőre a súlyvesztés a cél, ami számomra elég kemény dió, de erről majd egy másik bejegyzésben.